2013. december 5., csütörtök

28.rész szept.27 kedd

Ma  reggel eléggé  nehezen keltem fel, így a további dolgaimat nagyon gyorsan kellet elvégeznem, de hála a jó istennek  beértem a suliba csengő előtt. Mikor beestem a terembe mindenki kérdően nézett felém, de én leültem a  helyemre és zenét hallgattam.  Kb.2 perc múlva a drága tanár is megjelent és kezdődhetett 45perc 100%-os unalom és nem így lett. A tanár úgy elmélyedt a szerinte fontos témába, hogy észre se vette, hogy én zenét hallgatok, Emma magazint olvas, Ben Colát iszik, Zsófi, pedig egy papír cetlire ír valamit, amit át is dob hozzám. Szépen kihajtogattam a papírt, amin ez állt

Zs: Kivel mész a bálba?
(gyors már SMS-be írtam vissza)
K: Bálba? Valamiről lemaradtam?
Zs: Nem is tudsz róla?
K: Hát nem..
Zs: Na, akkor jövő hét kedden lesz egy jelmezes bál a suliba.
K: Értem és szabad vinni külsőst?
Zs: Ja... Orsit viszed?
K: Ja, hiszen ő barátnőm!
Zs:.......
K: Most valami baj van..? :(
Zs: Nem csak.. figyelj! Vikinek megígértem, hogy ezt nem mondom el, de már nem tudom tovább nézni!! Viki még mindig szeret téged.
K:??...?
Zs: Igen és jól tudom, hogy te mit érzel iránta (pl.: a tegnapi spanyol különóra). Le kéne zárnod az Orsi témát és akkor újra Vikivel lehetsz!

Erre a sorra nem válaszoltam  rögtön, de végül csak annyit írtam vissza neki, hogy: Köszi. Zsófi volt az, aki rádöbbentett, hogy igazából Orsihoz nekem semmi közöm nincs, az én szerelemem Viki és ma minden rendbe fog jönni. Mindent elterveztem és így is lett, vagyis a „szakítsunk Orsival” rész. Iskola után mindenki ment haza, de én előtte felhívtam Orsit, hogy beszélni szeretnék vele. A lány még mindig beteg, de már jobban van. Az iskola előtt ott állt, miközben én és Zsófi összenéztünk. Mind a ketten pont ugyan arra gondoltunk: Ez nem lesz egy könnyű beszélgetés. Persze, ahogy Orsi megjött ő elrántotta a fejét és Vikivel elindultak a járdán. Még egy ideig néztem Vikiéket miközben távolodtak a sulitól. Ma mindent elmondok az érzéseimről Vikinek. Ez biztos!
- Ha-hó Krisz, itt vagy?- kérdezte Orsi, mert, hogy egy kicsit elbambultam. Gyorsan oda néztem és bólintottam, majd meg akart csókolni, de én elrántottam az arcomat.
- Figyelj, te egy gyönyörű és nagyon kedves agy, de ez köztünk nem fog működni. –mondtam ki a gyorsan az igazságot, mitől Orsinak leeset az álla.
- Ennek van köze a volt barátnődhöz?- kérdezte fél perc múlva fagyos tekintettel.
- Igen van – mondtam ki, mire Orsi egyszerűen sarkon fordult és haza ment. Nem szóltam utána, nem rohantam oda hozzá bocsánatot kérni, mert ennek, így kellet történnie. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű, de megtettem. Ezután már csak a második dolog volt, ami egybe a még nehezebb dolog volt az egészbe. Igaz, hogy Zsófi elmondta, hogy ma Viki otthon lesz, így nem kell majd keresgélnem a lányt a városba.  Pontosan 14:18-kor indultam el Vikiékhez, csak hát amúgy is délután eléggé komor idő volt (bezzeg reggel sütöt a nap), na, mire a Viki házához értem, már esett eső. Becsöngettem hozzájuk és csak arra tudtam gondolni, hogy mit mondjak neki, igaz az is megfordult a fejembe, ha például az apja nyit ajtót. Ott álltam szakadó esőbe zakatoló szívveréssel az ajtójuk előtt, amikor kilépett. Gyönyörűen nézett ki, mint midig.
- Szia – mondtam neki miközben ő kérdően nézett rám.
- Szia-, mondta – Nem akarsz bejönni?
- Nem- válaszoltam- Beszélni szeretnék veled.
- Jól tudom, hogy az elmúlt időben a dolgok nem úgy alakultak, mint, ahogy akartuk, de Viki én… - itt abba hagytam, mert, hogy egyszerűen megcsókoltam. Viki, pedig visszacsókolt. Eléggé elhúzódott a csókok, de nagyon jó volt. Szeretem őt és soha többi nem szeretném elveszíteni, mert Viki pótolhatatlan. Végül bementünk a házba.
-A szüleid? – kérdeztem, mert gondolom, nem nagyon kedvelnek… mármint a Vikivel való régi szakításunk óta biztosan nem kedvelnek.
- Nincsenek itthon- felelte- Se az öcsi.
- Okés - mondtam, majd magamhoz húztam és megcsókoltam, majd hírtelen a telefonom megcsörrent. Zsófi hívott, amitől kicsit elmosolyodtam, de azért gyorsan felvettem a telefont.
- Szia-, mondta-, na, hogy ment?
- Tökéletesen – feleltem.
- Oké, csak ennyit akartam tudni- mondta- Akkor, szia!
- Szia-, feleltem és leraktam a telefont.
 - Ki volt az? – kérdezte Viki.
- Zsófi – feleltem egyszerűen mire Viki kicsit meglepődött, de nem szólt semmit, inkább megfogta a kezem és a szobájába vezetett. 
- Na és mit fogunk csinálni? - kérdezte, miközben a derekánál magamhoz öleltem és megcsókoltam. Körül néztem  a szobájába, ami nem sokat változott azóta, hogy itt jártam.
- Nem tudom- felelte Viki.
- Én viszont tudom- mondtam mosolyogva- Hol van a laptopod?
- Az íróasztalom alsó fiókjába- felelte, majd én gyorsan az utasítások szerint ki is vettem. Ágyra feküdtem vele, mellém pedig Viki feküdt.
- Mit fogunk csinálni?- kérdezte, miközben én gyorsan felhívtam Joe-t, hogy jöjjön fel Skype-ra, mert be akarom mutatni neki Vikit.
- Bemutatlak egy jó barátomnak- feleltem, miközben a Skypot kapcsoltam be.
- Ő angol?- kérdezte én pedig bólintottam, majd elindult a videó beszélgetés Joe-val. Igazából szerintem a beszélgetés végére mind a két fél megkedvelte egymást. Olyan 5 körül mentem haza. Otthon, persze még felhívtam és jó sokat beszéltünk. Ez a nap eszméletlen volt és csodálatos! Na és milyen lesz a holnap?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése